Egyházközségünk története
A kezdetek
Az érdi Ófalu rác, török, sváb gyökerű lakosai közé csak a legújabb kortól kezdve tévedt elvétve egy-egy református magyar család. Bár inkább a cselédségből kerültek ki a reformátusok, azonban egy nemesi család is volt köztük: Szöllőssy Pál temetőhely adományozásával örökítette meg a nevét. Az 1900-as évektől Érd községbe nagy számban érkeztek betelepülők Magyarország egész területéről. Olyan öt év is volt, amely alatt megkétszereződött a lakosság száma. Az ercsi lelkész, Varga Sándor szedte össze először az érdi szórvány híveit. 1908-ban „állandó szemmeltartás alá” kerülnek. Idehelyezése után Fodor Gyula ref. állami tanító végezte a 10-15 gyermek hitoktatását, és a 60-70 lélek összehívását ünnepi istentiszteletekre.
Az akkor még csekély létszámú közösség szükségét érezte, hogy hivatalosan is létrejöjjön egy fiókegyház az ercsi anyaegyház lelkészének felügyelete és irányítása mellett. E célból a Varga Sándor által összehívott gyűlés 1920. május 30-án döntött a lehetőségekről, az alapítási feladatokról és a betöltendő tisztségekről.
A 141 lelket számláló Érdi Református Fiókegyház első presbitériuma Szabó Antal érdi állomásfőnököt választotta meg főkurátornak, aki Varga Sándor lelkipásztor mellett a gondnoki teendőket látta el. Istentiszteletet csak alkalomszerűen tartottak, amely időpontjáról iskolás gyermekek segítségével értesítették a híveket. A gyülekezetnek lényegében semmije sem volt: a lelkész maga hozta az alkalmakra az úrasztali terítőt, a kelyhet, a tálcát az istentisztelet helyszínére, az iskolába. E kegytárgyakat 1925-ben Halápi Oszkár földbirtokos főgondnok adományozta. Ez évben Varga Sándor helyét Megyaszai Mihály erdélyi menekült lelkipásztor vette át, aki fiatalos lendülettel mozdította meg a gyülekezetet. A mindössze 200 tagot nyilvántartó közösségnek csakhamar újabb 100 fővel emelkedett a lélekszáma.
Az új lelkipásztor a „kisded gyülekezet” kérésére már havonta tartott egy istentiszteletet, továbbá minden egyházi ünnep alkalmával is, lévén a református híveknek is ugyanakkor szabadnapja. 1926-tól már minden vasárnap tartottak istentiszteletet. Az első konfirmációi fogadalomtételre 1927-ben került sor, amikor a fél tucat fiatal eskütételét dr. Ravasz László püspök is megtisztelte látogatásával.
1930-ban állandó missziós segédlelkészt kap Érd: alig fél évre Csuthy László segédlelkész vette át a gyülekezet vezetését. Őt 1931-ben Bódis Lajos segédlelkész váltotta, akinek a nevéhez fűződik az imaház és a lelkészszoba építésének kezdeményezése. 1931-ben egy rendkívül áldozatkész presbitert, Jámbor Zsigmondot választottak főkurátornak.
A gyülekezet bánatára Bódis segédlelkészt is elhelyezték, akit Bálint Zoltán segédlelkész váltott 1932-ben. Ő nővérével, Saroltával érkezett és álhatatos munkájuk csakis javára vált a közösségnek.
Templomépítés
1934-ben Bene Zoltán segédlelkészt irányították városunkba, aki felismerte, hogy Érdnek már nem imaházra, hanem templomra van szüksége, mivel az érdi református keresztyének egyre többen szerették volna vasárnaponként hitüket gyakorolni. Ez időben a gyülekezet kb. 1400 lelket számlált, amelyből iskolás gyermek 160 fő volt.
1933-ban e célra Érd község képviselőtestülete már odaadományozta azt a 175 n.öles telket, amelyre később fel is épült a templom. Elkezdődött a gyűjtés, de 1936-tól már Kulifay Gyula segédlelkész folytatta a megkezdett munkát. A gyűjtések rendszerint igehirdetéssel és szeretetvendégséggel egybekötve folytak, valamint gyűjtőprédikációkat tartottak a vértesaljai egyházmegye területén lévő gyülekezetekben. Az épület terveit és költségvetését Krompecher László műegyetemi tanársegéd készítette el. Érd község kitermelési áron adta az építőkövet a gyülekezetnek.
Az alapkő-letételt 1937. április első vasárnapján ünnepelték meg, és hamarosan már álltak is a falak. Hatalmas odaadással, önerőből épült meg a templom. A kőművesmunkát Kálmán József presbiter és sógora, Vörös Gyula végezték. Az ácsmunkát Ízinger Jakab, az asztalosmunkát egy budapesti mester szinte teljesen ingyen, önköltségi áron végezte el. Külső erőt gyakorlatilag nem kellett igénybe venni, mert még a kőfuvarozást is saját fogatokkal oldotta meg a gyülekezet.
Olyan gyorsan folytak a munkálatok, hogy 1937. szeptember 17-én dr. Ravasz László püspök fel is szentelte az új templomot - amelybe a Póczonyi család szószéket adományozott - s egyben három gyermeket is megkeresztelt, úrvacsorát is osztott. Az ünnepség után díszebédet rendeztek Varga Lajos vendéglőjében.
A fantasztikus munka teljes költsége 14.179 pengőt tett ki, amiből 5.000 polgári gyűjtés útján, 5.000 állami kölcsönként és a fennmaradó csaknem 5.000 pengő a gyülekezet saját adományaiból folyt be. Ha a gyűjtést nem végezték volna olyan odaadóan, ha nem adakoztak volna jó szívvel, ha nem szereztek volna ingyen építőanyagot, ha nem végeztek volna annyi önerős munkát, az összköltség akár 30.000 pengőt is meghaladta volna. Ily módon a kölcsönt két év alatt letörlesztették és 1939-ben anyaegyházzá váltak. Élükre egyhangúlag megszavazták Kulifay Gyula lelkipásztort.
1942-ben érkezett segédlelkészi szolgálatra Szívós István hitoktató lelkész. Segítségére nagy szükség volt, mert immáron négy helyen kellett istentiszteletet tartani Érden. Ekkor kezdődött el az iskolai hitoktatás is, amelyre Tusculanum, Újtelep, Ófalu, a Polgári Iskola és az Apácazárda is igényt tartott.
A templomba sikerült szerezni egy szép fújtatós harmóniumot, amelynek énekvezére Jámbor István volt mindaddig, amíg be nem hívták katonai szolgálatra, ahonnan nem tért haza, a háború áldozata lett. Nevét emléktábla őrzi a többi odaveszett egyháztaggal együtt.
A toronyba egy kis 125 kg-os harang is került, amelyre Vígh Lászlóné szervezett gyűjtést.
1945 után
A második világháború alatt a templom olyan mértékben károsodott, hogy a harcok elültével feladatul tűzték ki átépítését és modernizálását. A tervek megvalósítását a szovjet megszállás és a kommunista hatalmi rendszer meghiúsította. 1944. decemberében megkezdődött a dézsmálás, a tizedelés, a bezárások, a kényszermunka, a pengő elértéktelenedése. A tátongó ablakréseket hulladéküvegből tudták csak elzárni, mivel építőanyaghoz nem jutottak. A Rákosi-rendszer megszüntette a hitoktatást a közintézményekben és az iskolákban. A telek nagyrészét aztán az 1970-es évek elején el is vették, kertjébe villanytranszformátort és egyéb épületeket építettek. A tanácselnök pedig kijelentette, hogy legszívesebben porig romboltatná a templomot, nemhogy építési engedélyt adjon.
E különösen nehéz időszakot többé-kevésbé nyugalmas évek követték és a gyülekezet felocsúdni látszott megpróbáltatásaiból. Ekkor adományozta a Farkas család az Úrasztalát, Jámbor Zsigmond a kirakótáblákat, Végh Vince főgondnok pedig a csillárt.
1948-ban az érdihez tartozó érdligeti gyülekezet növekedése eljutott arra a szintre, hogy fiókegyházzá tudott alakulni. Akkor négyszázan voltak és hihetetlen lelkesedéssel és elszántsággal fogtak neki az építkezésnek. Építőanyaghoz például csak romos házak lebontásával tudtak szerezni. Serényen folyt a gyűjtés, hamarosan harangot is sikerült beszerezniük.
A gyülekezeti élet azonban nehezen volt kivitelezhető. Betiltották ugyanis a keresztelést, az istentiszteletet és az egyéb összejöveteleket, de ennek ellenére mindig megteltek a templomok.
Az újtelepi imaház
Az 1956-os forradalom után némiképp könnyebb lett a helyzet. 1966-ban Érdliget anyaegyházzá válhatott és a mai napig komoly hitéleti munkát végez.
Kulifay Gyula 1963-ban nyugalomba vonult. Helyét Németh Géza ócsai segédlelkész foglalta el lelkészként, segédlelkésze Márkus Mihály harmadéves teológus lett. Dr. Pálhegyi Ferenc teológiai professzor segítségével és Németh Géza áldozatos munkájával Újtelepen, a Szalonka utcában nagyrészt elkészült az imaház, amelyet a gyülekezet apraja-nagyja példaértékű összefogással, saját kezével folyamatosan épített, majd a jelenlegi lelkész fejezett be az 1980-as években. Egy harmóniumra, majd később egy harangra is szert tettek.
1972-ben Jámbor Imrét választották meg főgondnoknak, aki ma gyülekezetünk örökös tiszteletbeli gondnoka.
Az 1970-es évek
Németh Géza igazi szervező-misszionárius lelkésze volt az egyházközségnek. Töretlenül kitartott magyarsága és a határon túli magyarok gondozása mellett, amiért botrányos körülmények között távolították el. Ezen időszak a központi gyülekezet életének legválságosabb időszaka volt. Fontos tisztségviselők mondtak le, a hívek nagy része az istentiszteleteket sem látogatta. Peterdi Béla idehelyezett lelkipásztornak ugyan lehetőséget adott az egyházmegye a fejlesztésekre, de ez nem sokat segített az elforduló hívek visszahívásában. Peterdi villamosíttatta a templom fűtését és a harangot. 1982-ben vonult nyugdíjba.
Az 1980-as évektől napjainkig
A gyülekezet 1982-ben új lelkipásztort választott Erdélyi-Takács István személyében. A fiatal, lendületes lelkész istentiszteleteit kezdetben alig néhány ember látogatta. Gyakorlatilag újjá kellett építeni a gyülekezetet. Jámbor Imre főgondnokkal házról házra jártak, hogy meggyőzzék a híveket a templomba járás fontosságáról. Nemcsak folytatta Németh Géza munkáját, hanem tovább is fejlesztette azt a szellemet, amelyet elődje honosított meg, és aktív, élő közösséget épített fel.
A nyolcvanas-kilencvenes években átalakult a hívek közössége is. Sok erdélyi, kárpátaljai család érkezett Magyarországra a jobb lehetőségek reményében, s csatlakoztak az egyházközséghez, amelynek ma is jelentős részét alkotják.
Ebben az időben az egyházközség szórványa lett Sóskút, Pusztazámor és Százhalombatta is, ahol házi istentiszteleteket tartottak vasárnaponként. Később ebből alakult ki a százhalombattai gyülekezet, amelyben Bálint Zoltán református és Ittzés István evangélikus lelkészek segítségével folyt az egyházi élet.
1992-ben Érd város, továbbá a gyülekezet adományaiból egy AHLBORN DS28 típusú elektronikus orgonát szereztek be, amelyet a gyártó cég is támogatott a vételár kétharmadának elengedésével.
1996-ban dr. Király Pál és a gyülekezet adományából a templomkertben felavatták az 1848-49. évi szabadságharc aradi vértanúinak gyertyáját ábrázoló emlékművet. Domokos Béla szobrászművész alkotása akkor az országban egyedülálló módon együttesen ábrázolta az aradi mártírokat és a kivégzett miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost. Az emlékművet Szilasi László műköves adományként készítette el. Október 6-án a gyülekezet és a városi polgárság hagyományosan együtt emlékezik a temlomkertben az 1849-ben mártírhalált szenvedett aradi tábornokokra és Batthyány Lajos miniszterelnökre, ilyenkor koszorúk és csokrok borítják el az emlékmű talapzatát.
1996-ban adományozta a gazdagon díszített zöld bársony terítőgarnitúrát Keresztes Lászlóné és Mészáros Erika.
1997-ben ünnepelték a templom fennállásának 60. évfordulóját, amelynek díszvendége és ünnepi igehirdetője Főtiszteletű Gulácsi Lajos kárpátaljai püspök volt.
2000-ben az 1100 éves kárpát-medencei magyar történelem neves és névtelen hőseinek állított kopjafát a gyülekezet, a FIDESZ, a Magyar Élet és Igazság Pártja és a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége. Hagyománnyá vált városi ünnepet is tartani az emlékműnél. Nemzeti ünnepek alkalmával a gyülekezet a templomkertben is megemlékezik..
Ugyancsak 2000-ben avatták fel a szószéki koronát - Balogh Sándor és Beke István alkotását -, amely a magyar Szent Koronát szimbolizálja. Bibliai jelentése: a gyülekezet Isten kegyelme alá tartozik.
A gyülekezet és lelkésze 2002-ben határozták el, hogy templomot kibővítik és közösségi házzá fejlesztik. Óriási tervező és szervező munkával, a szűkös anyagiak miatt lassan, de nagy elszántsággal és közös akarattal halad az építkezés. Elkészült az új épületrész és az új torony, amelynek faanyagát Száva József adományozta. 2006. januárjában Tőkés László királyhágó-melléki püspök helyezte szolgálatba a felújított régi kisharangot és egy új nagyharangot, amelyet Bán György adományozott és Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő mester készített el. Mintegy három évi szünet után ismét felhangzott a harangszó az érdi Kálvin téren.
2009. adventjén megtörtént az új, mintegy 100 négyzetméternyi belső tér összenyitása a régi templomtérrel.
Kálvin János születésének 500-ik évfordulójának állít emléket egy 2009. áprilisban elhelyezett márványtábla.
2010-ben került felavatásra az ezeréves Magyarország szétdarabolásának 90-ik évfordulójára készített trianoni emlékmű, Csák Attila szobrászművész alkotása. Az emlékmű felső félkörívében a Magyar Haza térképére zokogva boruló Patrona Hungariae alakja látható, körülötte a Magyar Hiszekegy szavaival. Alatta, középen az 1920-ban alakult Vitézi Rend címere látható, Vörösmarty Mihály gondolatával: „E HONT ÚJRA NAGGYÁ. CSAK FIAINAK SZENT AKARATA TEHETI”. (Vörösmarty: Magyarország címere c. verséből). A talapzatra pedig az "EMLÉKEZNI KÖTELESSÉGÜNK" feliratot véste a művész.
2013 nyarán felújításra került sor újtelepi imaházunkban. A megújult belső térről készült fotók megtekinthetők a galériában.
2013. szeptember 28-án hálát adtunk Istennek, hogy 10 esztendő után befejeződött templomunk újjáépítése. Képek a megújult templomról, illetve az eseményről megtekinthetők a fotógalériában.
2017. szeptember 19-én lelkipásztorunk, Erdélyi-Takács István közreműködésével felavatták Kossuth Lajos mellszobrát a Kálvin téri templomunk kertjében.
2019-ben elkészült a templomunk új épületrésze, amely magába foglalja a gyülekezeti termet, ifjúsági termet és a lelkészi hivatalt.
2020. augusztus 22-én hálaadó istentiszteletet tartottunk a gyülekezet fennállásának 100. évfordulója alkalmából.